Negyedik Fejezet

A stadion tele volt, én voltam a nagy képernyőn de nem úgy, mint Neymar ismerőse, hanem csak egy lány aki a Braziloknak drukkolt.
Pár percel később kiderült, hogy a Brazliok nyertek, mindenki aki körülöttem volt hangos ünneplésbe kezdtett, és egy pali még fel is kapott engem örömébe. Vicces volt.
Pár pillanattal később meglátok egy gyönyörű lányt, hosszú szőkés barna hajjal, és bomba alakkal.
- Carolina.- Ordította a pasas, aki engem felkapott az előbb.
A lány aki vélhetően Carolinának hívtak, a férfi mellé lépett, és óvatosan engem kikerült. És elém állt.
- Nekem van a legtehetségesebb pasim a világon, ügyes gólt rúgott Ney.- Mondta.
- Jézusom.- Suttogtam, de nem hallotta senki, hiszen mindenki ugrált, vagy éppen ordított, sírt az örömtől.
- Egyébként ki ez a csaj?.- Azt hitte nem hallom, pedig kristálytisztán értettem minden szavát.
- Neymar hozta be.- Carolina cinikusan végig mért, azután nekem dobott egy mosolyt. Persze, hogy látszat mosoly volt.
Ezek után megfordultam és elhagytam azt a helyet, aztán meg a stadiont.
Ameddig még nem volt akkora tömeg, az autónkhoz siettem. Negyed óra múlva már az autóban ültünk.
- Jajj kicsim! Annyira örülök, hogy Neymar bevitt téged. Biztos vagyok, hogy isten vezetett oda téged, és isten vezette oda Neymart is.
- Bizony.
Ugyancsak 10 percnyire voltunk otthonról, bedugtam a fülesemet a füleimbe.
Nem szerettem volna hallgatni anyáékat, ahogy istenítik Neymart.
- Bruna.- Lökött meg Benji.
- Mi az?.- Mondtam és leállítottam Miley Cyrust.
- Láttunk a kivetítőn.- Szólt anya.
- Pompás.

- Kicsim gyere majd le, egy óra múlva, fürödj meg stb..
- Miért?
- Tudom, ma egy csomót telefonáltam.- Bólintottam és folytatta.- Na igen, ma át jön Rafa, Nadine, Neymar da silva, és a mai győztesünk  Neymar Jr.
- Apa fáj a fejem és nem érzem magamat jól, nekem most az ágyamra és a kis párnámra van szükségem.- Muszáj voltam magamat kimagyaráznom, nem akartam ott lenni.
- Jajj kicsim! Ne kéresd magad!
- Tényleg apa, mindjárt elhányom magamat, görcsölök.- Ekkor apának leesett minden. NŐI BAJOK. haha ez mindig bejön.
- Kimagyarázlak, de ne lássalak reggelig..- Mondta csalódottan, fájt így látnom őt.

Csöngettek.
Azonnal lekapcsoltam a villanyt a szobámban és folytattam a semmittevést.
- Jajj úgy viselkedsz, mint egy kamasz ! Pedig már nem vagy az !.- Szólt az a kis hang a fejemben, ami mindig ott van, és mindig akkor amikor nem kellene.
- De hát kisírt szemekkel nem mehetek le.- Szóltam vissza a kis hangnak.
- Pedig kellene.- Válaszolt. Makacs voltam így maradtam.
Körülbelül már egy órája voltak itt, amikor kopogást hallottam.
Azonnal megtöröltem a szemeimet, és alvást színleltem.
Tudtam, hogy ki jött be, de nem mozdultam. Neymar elém lépett, és leguggolt.
- Annyira sajnálom.- Mondta.
- Kincsem merre vagy?.- Jött egy hang. Felismertem a hangot. Carolina volt.
- Sajnáld is.- Súgtam vissza, úgy, hogy csak ő hallja.
- Menj innen Neymar, kérlek.- Kinyitottam a szememet.
- Ki ő?.- Kérdezte Neymar..barátnője.
- Kimennétek?- Kértem.
Elindultak kifele, de ekkor Carolina lebunkózott és bezárta az ajtómat.
Újból elsírtam magam.
Óriási vihar volt.
Nagy házban éltünk, ami biztonságos volt, szóval nem féltem attól, hogy bármi történhet.
Rá néztem az időre, ami 23:12 mutattot. A telefonom töltőn volt de a töltő nem töltött, megijedtem attól, hogy tönkre ment valami, de bekapcsoltam a tévémet és nem kapcsolt be.
Nem volt áram, ekkor végig siklott az agyamon az, hogy Neymarék beálltak az udvarba, de a kapunk árammal müködik, szóval amíg nincsen áram addig a kapu nem nyílik.
Itt fognak éjszakázni ? .- Merült fel bennem a kérdés.

- Majd én elalszom a pótágyon Bruna szobájában, biztos nem bánja.
- Ne legyél hülye Neymar.- Hallottam meg Rafa hangját.
- Itt van Carolina is.
- Húgi, shh.- Valamit még mondott neki de azt már nem hallottam.
Benyított.
Megkérdezés nélkül mellém feküdt.
Gyenge voltam.
- Hívd ide Carolinát majd én alszom a nappaliban.- Mondtam.
- Maradj, beszéljük meg.

Rengeteget beszélgettünk..de fél álomban voltunk.
De Neymar utolsó mondatára emlékszem.
- Mindig is téged szerettelek, és még mindig.
Ezek után összekulcsolta az ujjainkat.

Nem gondoltam a holnapra, csak a pillanatnak éltem.



Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész és remélem kapok pár komit is:))
Szavazzatok, ott oldalt, hogy mennyire tetszik a blog:)
Következő rész hamarosan<3
Cserék érdekelnek!
puszi:

Harmadik Fejezet

Csalódott voltam és dühös.
Nem azért, mert barátnője van, hanem azért, mert majdnem megcsókolt.
Nagyon kevés kellett.
Valahol nagyon-nagyon mélyen tiszteltem azért, hogy nem csókolt meg, és nem csalta meg a barátnőjét.
Nem vagyok önző, de hamarabb volt az enyém Neymar, mint a másik lány-é.
Ezek után már szerintem nem is fogunk találkozni.
A családomnak nem fogom ezt elmondani, hogy ne rossz száj ízzel mennyenek a Világ Bajnokságra.
Majd mindig a háttérben leszek, és amikor Neymarnak alkalma lesz köszönni, akkor rejtelmes módon mindig hív a természet.
Egy valami van, vagyis inkább egy valaki. Az öcsém. Ő azonnal rá fog jönni, át lát mindenen.
Majd megpróbálom kijátszani..
Az öcsémtől eltekíntve, sokáig próbáltam túl tenni magam azon, hogy az én plátói szerelmem elhagyott.
Jó oké.. Tudom, hogy az emberek csak akkor használják, azt a szót, hogy " Plátói szerelem " amikor az illető messze van, és fingja sincs, hogy ki vagy.
Ezért elérhetetlen, a számodra.
De hát nekem is elérhetetlen volt akkor Neymar...De még most is.
Azóta volt 2 barátom, de mindkettő megcsalt..vagy éppen agresszív volt.
Épphogy nagykorú vagyok. 19 éves.
Nincs sok tapasztalatom. Nem bíztam meg senkiben, ezért még csak kétszer voltam együtt..úgy..valakivel.
Lehet, hogy szánalmasnak néztek..de várom az igazit. Akivel még jól is fogom érezni magamat.
Minden nap egy újabb esély arra, hogy mosolyogj.
Fogalmam sincsen, hogy jött ez, de téma váltásnak tökéletes.


- Bruna! Rajtad a mez?.- Szólt apa, a földszíntről. Igen, ma VB. Brazlília játszik. Neymarral az élen.
1 hónap telt el.
Beszéltem azóta vele egyszer, elmondta, hogy mennyire sajnálja, és, hogy szereti a barátnőjét. Nagyon.
Ekkor megforgatta a bennem lévő képzeletbeli kést.
Szomorú voltam.
De ma boldog leszek, hogy láthatom a meccset... vagyis Neymart.
- Készen vagy már?.- Nyitott be apa, és gyorsan vissza is zárta amikor meglátta, hogy melltartóban vagyok.
- Neharagudj, nem láttam semmit.- Mondta.
.- Magamban nevettem, mennyire izgatott. Egész nap csak mosolygott és járt a lába, mint a kisegérnek. És sokat telefonált, ami elég furcsa, mert apa nem szokott.
Pár percel később Brazil mezben és egy zöld sortban illetve zöld tornacipőben jöttem le az emeletről.
- Szép vagy.- Mondta sietősen apa, és elővette a fényképezőt.
Beállította és oda állt mellénk, anya és az öcsém  mellé.
10 másodpercel később készen volt a meccs előtti kép.
Anya vezetett, apa mellette. Hátul kizárolagos alapon én és Benji ültünk.
Mikor a helyszínre értünk még a légkör is más volt. Pedig csak 10 percre laktunk kocsival.
Mindenhol izgatott arc. Fiatalok, akik már a meccs előtt belegítettek pár sörrel.
Pár embert felismertem, de a többség idegen volt.
Nem volt VIP jegyünk, se páholyunk..vagymi.
Majdnem a legolcsóbb jegyeink voltak, nem voltunk annyira eleresztve.
Amikor a jegyszedőhöz értünk, felmutattuk a jegyeket elsőnek apa, anya aztán az öcsém, azután jöttem én..
A jegyem sehol, mindenki magának hozta, de én nem hoztam.
- Kérem álljon ki a sorból.- Mondta az úr.
- Ez csak egy félre értés. Engedjen be kérem..- A családom kétségbe esve néztek rám.
- Nincsen félre értés, nincsen jegy, nem lesz élőben meccs. Álljon ki a sorból nem mondom el újra.
- Bocsánat..mennyetek.- Mondtam nekik, és kiálltam.
Amikor már mindenkit beengedtek, próbáltam rávenni az úrat, hogy mégis csak engedjen be, de nem jött össze.
Elkeseredve mentem hátra ahol a focistáknak a buszok állt.
Megnéztem.
- Elnézést kisasszony, de fáradjon el innen.
- Neharagudjon.- Mondtam és vissza fordultam. Azután eszembe jutott.. Én ismerem az egyik játékost.
- Elnézést, én ismerem.- Nagyon nyeltem. Ismerem Neymar Jr.-t.
- Hölgyem én ezt naponta száz alkalommal hallom.
- Kérem engedjen be, a jegyem elveszett, a családom is bent van.
- Mennyen el.- Nem jött össze a kis tervem.. Nem messze a busztól ott volt egy kis pad.
Gondoltam leülök oda, a biztonsági őr nem látott. Csak a buszról lehetett látni, de ott senki nem volt és nem is lesz a meccs végéig.
Pár percet ott ültem, és fogtam a telefonomat..
Mivan ha írnék Neymarnak.. De hát biztos nincsen nála a telefonja.
Elkeseredésemre elsírtam magam.
30 perc volt még a meccs kezdetéig.
Pár perc múlva kinyílt a busz ajtó és valaki fel szállt rá, felnéztem de nem tudtam be azonosítani.
- Mitcsinálsz ott?.- Szólt ki Neymar a busz ablakából a vezető ülés fülkéjéből.
Nem várta meg a válaszomat, intett a biztonságiaknak, hogy ismer és oda szaladt hozzám.
- Nem tudom, hol van a jegyem, így nem láthatlak játszani, de sok sikert.- Mondtam és végig simogattam az arcát, és mosolyogtam ahogy csak tudtam.
- Ne hülyéskedj, állj fel! Kell nekem egy kabala- Hatalmas öröm fogott el.
Kézen fogott és siettünk is be.
Kinyújtottam a nyelvem annak a biztonsági őrnek aki nem hitt nekem és mosolygva Neymar után futottam.
Hallottam ahogy az őr elneveti magát.


- Gyerünk drágám.- suttogtam.
Elkezdődött a meccs.

Sziasztok! Remélem tetszett!:)) 3 KOMI a blogban és kövi rész!:)

Második Fejezet

- Nem gondoltam volna, hogy pont egy kisboltban találkozunk újra.- Mondtam.
Én és Neymar már a kórházban voltunk. Vártuk a doktor nőt, aki ki veszi majd az üveg darabot a lábamból.
- Figyelj.- Neymar megfogta a kezemet, és a szemembe nézett. Elnéztem.
- Sajnálom, hogy itt hagytalak se szó se beszéd nélkül de annyira gyorsan történt minden.
Aláírta apa, és utaztunk is.- Fejezte be, és elengedte a kezem, mert pont akkor érkezett egy ápoló, aki lefertőtlenítette a sebet. A " beavatkozás " előtt.
Ezért nem is tudtam válaszolni.
Miután végeztek a lábammal bekötötték, és utamra bocsátottak.
Minden második lépés fájt.
De tűrtem.
- Hazaviszlek.- Mondta.
- Rendben.

A kapu előtt álltunk, Neymar adott egy hosszú puszit. Mosolyogtam.
Aztán megfordult és elindult.
- Ugye találkozunk még?.- Mentálisan adtam magamnak egy óriási pofont, amiért ezt én kérdeztem meg, s nem ő.
- VB lesz. Sajnos nem lesz sok időm, de az első meccsig lesz egy kevés időm az edzések után.- Mosolygott.
Már a kocsijánál volt.
- Ma edzés után benézek. Régen láttam az apádat is. Szia.- Megsem várta a válaszomat, boldog voltam, hogy ma még újra láthatom.

- Nocsak, nocsak. A szerelem tűze újra felobbant.- Jött ki az öcsém, aki csak 3 évvel volt fiatalabb nálam.
- Fogd be.
- Mi történt a lábaddal?
- Üveg szilánk állt bele. Apa?
- Alszik, szóval csendesen. Anya elment vásárolni mindenféle mezeket majd a meccsre.
- Kérlek ne szólj nekik, hogy itt volt Neymar. Meglepi anyáékat.- Ekkor anya jelent meg.
- Akkor neki is állok főzni és sütni. Milyen jó, hogy találkoztál vele. Úristen mi történt a lábaddal? .- Na már csak ez hiányzott.

Amilyen gyorsan csak tudtam, felmentem a szobába, nagyon meleg volt.
Lehúztam félig a redőnyömet, és bekapcsoltam a ventillátort, és kiterültem az ágyamra.
Aztán álmodoztam. És vissza emlékeztem.
Amikor 13 évesek voltunk Neymarral.
Mindennap találkoztunk és együtt fociztunk. Mindent amit tudok a fociról azt tőle tanultam.
Általában én voltam a kapus.
16 évesen már nem gólosat játszottunk hanem cselezgettünk.
Mikor véletlen elvettem a labdát Tőle, és én vittem előre, hátulról elkapott és nem engedett a kapu közelébe.
Azok voltak a jó idők.
Boldog voltam, aztán egyszercsak elment.
Azóta nem voltak olyan jó barátaim, mindenki csak kiakart facsarni belőlem valami információt a jövőbeli legnagyobb foci ikonról.
Ezért nem barátkoztam annyit.
Az öcsémnek jól jött ez, rengeteg barátja lett.
Pff..szánalmasok.
Kinyílt az ajtó és apa lépett be.
- Szia kislányom! Nem tudod mi ez a nagy sütés, főzés? Anyád és az öcséd se mondja el..
- Rossz emberhez jöttél, mert nem mondom el.- Mosolyogtam.
- Mondta anyád, hogy mi történt a lábaddal. Hogy lehetsz ennyire figyelmetlen? Ugye megfogsz gyógyúlni a VB-ig?.- Persze apának, csak ez fontos. Nem baj azért szeretem.
- Holnapra már el is felejtjük. Csak most még egy kicsit fáj, de nem fog holnap már.
- Rendben.- Megsimogatta az arcom és kiment.- Haha nem járt sikerrel nem húzta ki belőlem.

- Még mindig szeretem. Ahh.- Felemeltem egy párnát és belemondtam.
A párnám az én naplóm, és az én lelkitársam.

Este négy körül elmentem fürdeni, a lábamra nagyon vigyáztam.
Konytba fogtam a hajamat és lementem a földszintre.
Mindenki normálisan volt felöltözve.
- Mostmár áruljátok el, mi lesz. Légyszíves. Bruna nem szokott ilyen csinos lenni, ha nem nagy dologról van szó. - Mindenki elmosolyodott.
- Apa, csak egy nadrág van rajtam és egy felső, meg szempilla spirál.- Mondtam, aztán elgondolkoztam.. A körmömet is megcsináltam, kiszedtem a szemöldökömet és raktam magamra parfümöt is.
Lehet túl sok volt?..
Ott ültünk már lassan egy hosszú órája, amikor csöngettek, azonnal felpattantam, aztán vissza ültem.
- Rob nyisd ki.- Mondtam leplezve az idegességemet.
- Ki az?.- Kérdezte apa.

Nem sokkal később Neymar jött be. Apa szeme felcsillant.
Neymar mindenkinek adott egy puszit.
- Milyen rég nem láttunk.- Mondta apa és gyönyörködött Neymarban, minta egy trófea lenne. Jöttek a sablon kérdések, hogy ki, hogy van.
Leültünk az asztalhoz és ettünk.
Velem szemben Neymar ült.

- Izgatott vagy a Világbajnokság miatt?.- Kérdezte apa.
- Természetesen van bennem izgalom.- Felelte Neymar.
Kábé egy óra múlva én és Neymar felmentünk a szobámba. Hiszen már nem volt ott jó pár éve.
- Hű.. francia ágy. Szép nagy.- Mondta. Erre nem mondtam semmit..mit is mondhatnék?..haha.
Leültünk az íróasztalomhoz és megnéztük a közös képeinket.
Visszarepültünk az időbe.
Végre nem A focista ült mellettem, hanem AZ ember.
Közel ültünk egymáshoz, Neymar ajkai egyre közelebb voltak az enyémekhez..
- Ne haragudj, barátnőm van.- Mondta és elhúzta a fejét. A legrosszabbkor.
Elsőnek elsem hittem, azt hittem ugrat.
Le fehéredtem.
- Menj el.- Nem néztem rá, csak akkor amikor már háttal volt nekem. A könnyeimet tartottam.
Mikor hallottam, hogy elhajt a kocsijával, elsírtam magam.
Remegett a szám és sírtam.
Régen éreztem ezt az érzést.. és akkor is miatta.
Másodszorra esek pofára..de ezt talán jobban fáj, mint az első.
Barátnője van..


Sziasztok!
Köszönöm a KETTŐ komit:)<3
Remélem tetszett ez a rész és elég hosszú lett.
2-3 KOMI A BLOGBAN ÉS ÚJ RÉSZ!!
puszi<3

Első fejezet

Sziasztok! Remélem tetszeni fog az első rész.
Ennek a blognak Neymar Jr lesz a főszereplője.

Egy teljesen normális napnak indult minden.
Korán reggel keltem, mint mindig.
A nap gyönyörű volt, imádtam.
Nadrágot húztam, és egy felsőt.
Ki léptem az utcára.
- Oh, Brazilía mennyire szeretlek.- suttogtam.
Éppen a boltba indultam, hogy hozzak reggelit a családomnak.
Nincsen jobb egy kis friss tejnél és kenyérnél.
Az utcában nagy volt a felhajtás, hiszen pár hét és indul a VB.
Apukám óriási rajongó, az évek során anyukámat is azá tette.
Köszöntem mindenkinek, akik velem szemben jöttek.
Hamar oda értem a bolthoz, ahol nagy volt a tömeg..ezért egy közeli kis boltba indultam.
- Szép napokat Bruna.- Köszöntött Maria.
- Szia.- Mosolyogtam.
- A reggeli szokásost kéred drágám?
- Természetesen.- Amíg Maria kimérte a tejet, én addig kenyérért mentem. Közben persze sokat beszélgettünk.
- Anya, és az egész család is remekül van.- Mondtam, s fizettem.
Rá néztem az órára.
8:23
- Oh, sietnem kell. Apa fél kilenckor ér haza a munkából, és reggelit szeretnék neki készíteni.- Maria bólintott, én elvettem tőle a maradék pénzt, és indultam.
Már az ajtónál voltam, siettem, ezért futottam.
Valaki nekem jött, és elejtettem a tejet, ami leesett és az üveg széttört, a tej a szandálomon és a lábamon folyt.
Minden nagyon gyorsan történt.
Felnéztem és egy sapkás férfit láttam.
Elsőnek nem ismertem Őt fel.
- Uh, bocsánat.- Mondta.
Lépni szerettem volna, de egy üveg szilánk bele állt a talpamba, biztos, ahogy leesett, egy darab beesett a szandálomba.
- Au.- nyöszörögtem.
- Egy üveg szilánk.- Egy lábra álltam és összeszorítottam a fogaim.
Ekkor szembesültem azzal, hogy aki előttem áll az..
Neymar Jr.
A focista.
És az én gyerekkori legjobb barátom.

A kórházba tartottunk.
Neymar gondoskodó volt.
Felemelt és a kocsijához lopakodtunk.
Senki nem ismert fel. Minket. Együtt.


Ez lett volna az első rész:) Komizni ér!!!
2 KOMI ÉS KÖVETKEZŐ RÉSZ JÖN:)
Ami hosszabb lesz.