Harmadik Fejezet

Csalódott voltam és dühös.
Nem azért, mert barátnője van, hanem azért, mert majdnem megcsókolt.
Nagyon kevés kellett.
Valahol nagyon-nagyon mélyen tiszteltem azért, hogy nem csókolt meg, és nem csalta meg a barátnőjét.
Nem vagyok önző, de hamarabb volt az enyém Neymar, mint a másik lány-é.
Ezek után már szerintem nem is fogunk találkozni.
A családomnak nem fogom ezt elmondani, hogy ne rossz száj ízzel mennyenek a Világ Bajnokságra.
Majd mindig a háttérben leszek, és amikor Neymarnak alkalma lesz köszönni, akkor rejtelmes módon mindig hív a természet.
Egy valami van, vagyis inkább egy valaki. Az öcsém. Ő azonnal rá fog jönni, át lát mindenen.
Majd megpróbálom kijátszani..
Az öcsémtől eltekíntve, sokáig próbáltam túl tenni magam azon, hogy az én plátói szerelmem elhagyott.
Jó oké.. Tudom, hogy az emberek csak akkor használják, azt a szót, hogy " Plátói szerelem " amikor az illető messze van, és fingja sincs, hogy ki vagy.
Ezért elérhetetlen, a számodra.
De hát nekem is elérhetetlen volt akkor Neymar...De még most is.
Azóta volt 2 barátom, de mindkettő megcsalt..vagy éppen agresszív volt.
Épphogy nagykorú vagyok. 19 éves.
Nincs sok tapasztalatom. Nem bíztam meg senkiben, ezért még csak kétszer voltam együtt..úgy..valakivel.
Lehet, hogy szánalmasnak néztek..de várom az igazit. Akivel még jól is fogom érezni magamat.
Minden nap egy újabb esély arra, hogy mosolyogj.
Fogalmam sincsen, hogy jött ez, de téma váltásnak tökéletes.


- Bruna! Rajtad a mez?.- Szólt apa, a földszíntről. Igen, ma VB. Brazlília játszik. Neymarral az élen.
1 hónap telt el.
Beszéltem azóta vele egyszer, elmondta, hogy mennyire sajnálja, és, hogy szereti a barátnőjét. Nagyon.
Ekkor megforgatta a bennem lévő képzeletbeli kést.
Szomorú voltam.
De ma boldog leszek, hogy láthatom a meccset... vagyis Neymart.
- Készen vagy már?.- Nyitott be apa, és gyorsan vissza is zárta amikor meglátta, hogy melltartóban vagyok.
- Neharagudj, nem láttam semmit.- Mondta.
.- Magamban nevettem, mennyire izgatott. Egész nap csak mosolygott és járt a lába, mint a kisegérnek. És sokat telefonált, ami elég furcsa, mert apa nem szokott.
Pár percel később Brazil mezben és egy zöld sortban illetve zöld tornacipőben jöttem le az emeletről.
- Szép vagy.- Mondta sietősen apa, és elővette a fényképezőt.
Beállította és oda állt mellénk, anya és az öcsém  mellé.
10 másodpercel később készen volt a meccs előtti kép.
Anya vezetett, apa mellette. Hátul kizárolagos alapon én és Benji ültünk.
Mikor a helyszínre értünk még a légkör is más volt. Pedig csak 10 percre laktunk kocsival.
Mindenhol izgatott arc. Fiatalok, akik már a meccs előtt belegítettek pár sörrel.
Pár embert felismertem, de a többség idegen volt.
Nem volt VIP jegyünk, se páholyunk..vagymi.
Majdnem a legolcsóbb jegyeink voltak, nem voltunk annyira eleresztve.
Amikor a jegyszedőhöz értünk, felmutattuk a jegyeket elsőnek apa, anya aztán az öcsém, azután jöttem én..
A jegyem sehol, mindenki magának hozta, de én nem hoztam.
- Kérem álljon ki a sorból.- Mondta az úr.
- Ez csak egy félre értés. Engedjen be kérem..- A családom kétségbe esve néztek rám.
- Nincsen félre értés, nincsen jegy, nem lesz élőben meccs. Álljon ki a sorból nem mondom el újra.
- Bocsánat..mennyetek.- Mondtam nekik, és kiálltam.
Amikor már mindenkit beengedtek, próbáltam rávenni az úrat, hogy mégis csak engedjen be, de nem jött össze.
Elkeseredve mentem hátra ahol a focistáknak a buszok állt.
Megnéztem.
- Elnézést kisasszony, de fáradjon el innen.
- Neharagudjon.- Mondtam és vissza fordultam. Azután eszembe jutott.. Én ismerem az egyik játékost.
- Elnézést, én ismerem.- Nagyon nyeltem. Ismerem Neymar Jr.-t.
- Hölgyem én ezt naponta száz alkalommal hallom.
- Kérem engedjen be, a jegyem elveszett, a családom is bent van.
- Mennyen el.- Nem jött össze a kis tervem.. Nem messze a busztól ott volt egy kis pad.
Gondoltam leülök oda, a biztonsági őr nem látott. Csak a buszról lehetett látni, de ott senki nem volt és nem is lesz a meccs végéig.
Pár percet ott ültem, és fogtam a telefonomat..
Mivan ha írnék Neymarnak.. De hát biztos nincsen nála a telefonja.
Elkeseredésemre elsírtam magam.
30 perc volt még a meccs kezdetéig.
Pár perc múlva kinyílt a busz ajtó és valaki fel szállt rá, felnéztem de nem tudtam be azonosítani.
- Mitcsinálsz ott?.- Szólt ki Neymar a busz ablakából a vezető ülés fülkéjéből.
Nem várta meg a válaszomat, intett a biztonságiaknak, hogy ismer és oda szaladt hozzám.
- Nem tudom, hol van a jegyem, így nem láthatlak játszani, de sok sikert.- Mondtam és végig simogattam az arcát, és mosolyogtam ahogy csak tudtam.
- Ne hülyéskedj, állj fel! Kell nekem egy kabala- Hatalmas öröm fogott el.
Kézen fogott és siettünk is be.
Kinyújtottam a nyelvem annak a biztonsági őrnek aki nem hitt nekem és mosolygva Neymar után futottam.
Hallottam ahogy az őr elneveti magát.


- Gyerünk drágám.- suttogtam.
Elkezdődött a meccs.

Sziasztok! Remélem tetszett!:)) 3 KOMI a blogban és kövi rész!:)