Negyedik Fejezet

A stadion tele volt, én voltam a nagy képernyőn de nem úgy, mint Neymar ismerőse, hanem csak egy lány aki a Braziloknak drukkolt.
Pár percel később kiderült, hogy a Brazliok nyertek, mindenki aki körülöttem volt hangos ünneplésbe kezdtett, és egy pali még fel is kapott engem örömébe. Vicces volt.
Pár pillanattal később meglátok egy gyönyörű lányt, hosszú szőkés barna hajjal, és bomba alakkal.
- Carolina.- Ordította a pasas, aki engem felkapott az előbb.
A lány aki vélhetően Carolinának hívtak, a férfi mellé lépett, és óvatosan engem kikerült. És elém állt.
- Nekem van a legtehetségesebb pasim a világon, ügyes gólt rúgott Ney.- Mondta.
- Jézusom.- Suttogtam, de nem hallotta senki, hiszen mindenki ugrált, vagy éppen ordított, sírt az örömtől.
- Egyébként ki ez a csaj?.- Azt hitte nem hallom, pedig kristálytisztán értettem minden szavát.
- Neymar hozta be.- Carolina cinikusan végig mért, azután nekem dobott egy mosolyt. Persze, hogy látszat mosoly volt.
Ezek után megfordultam és elhagytam azt a helyet, aztán meg a stadiont.
Ameddig még nem volt akkora tömeg, az autónkhoz siettem. Negyed óra múlva már az autóban ültünk.
- Jajj kicsim! Annyira örülök, hogy Neymar bevitt téged. Biztos vagyok, hogy isten vezetett oda téged, és isten vezette oda Neymart is.
- Bizony.
Ugyancsak 10 percnyire voltunk otthonról, bedugtam a fülesemet a füleimbe.
Nem szerettem volna hallgatni anyáékat, ahogy istenítik Neymart.
- Bruna.- Lökött meg Benji.
- Mi az?.- Mondtam és leállítottam Miley Cyrust.
- Láttunk a kivetítőn.- Szólt anya.
- Pompás.

- Kicsim gyere majd le, egy óra múlva, fürödj meg stb..
- Miért?
- Tudom, ma egy csomót telefonáltam.- Bólintottam és folytatta.- Na igen, ma át jön Rafa, Nadine, Neymar da silva, és a mai győztesünk  Neymar Jr.
- Apa fáj a fejem és nem érzem magamat jól, nekem most az ágyamra és a kis párnámra van szükségem.- Muszáj voltam magamat kimagyaráznom, nem akartam ott lenni.
- Jajj kicsim! Ne kéresd magad!
- Tényleg apa, mindjárt elhányom magamat, görcsölök.- Ekkor apának leesett minden. NŐI BAJOK. haha ez mindig bejön.
- Kimagyarázlak, de ne lássalak reggelig..- Mondta csalódottan, fájt így látnom őt.

Csöngettek.
Azonnal lekapcsoltam a villanyt a szobámban és folytattam a semmittevést.
- Jajj úgy viselkedsz, mint egy kamasz ! Pedig már nem vagy az !.- Szólt az a kis hang a fejemben, ami mindig ott van, és mindig akkor amikor nem kellene.
- De hát kisírt szemekkel nem mehetek le.- Szóltam vissza a kis hangnak.
- Pedig kellene.- Válaszolt. Makacs voltam így maradtam.
Körülbelül már egy órája voltak itt, amikor kopogást hallottam.
Azonnal megtöröltem a szemeimet, és alvást színleltem.
Tudtam, hogy ki jött be, de nem mozdultam. Neymar elém lépett, és leguggolt.
- Annyira sajnálom.- Mondta.
- Kincsem merre vagy?.- Jött egy hang. Felismertem a hangot. Carolina volt.
- Sajnáld is.- Súgtam vissza, úgy, hogy csak ő hallja.
- Menj innen Neymar, kérlek.- Kinyitottam a szememet.
- Ki ő?.- Kérdezte Neymar..barátnője.
- Kimennétek?- Kértem.
Elindultak kifele, de ekkor Carolina lebunkózott és bezárta az ajtómat.
Újból elsírtam magam.
Óriási vihar volt.
Nagy házban éltünk, ami biztonságos volt, szóval nem féltem attól, hogy bármi történhet.
Rá néztem az időre, ami 23:12 mutattot. A telefonom töltőn volt de a töltő nem töltött, megijedtem attól, hogy tönkre ment valami, de bekapcsoltam a tévémet és nem kapcsolt be.
Nem volt áram, ekkor végig siklott az agyamon az, hogy Neymarék beálltak az udvarba, de a kapunk árammal müködik, szóval amíg nincsen áram addig a kapu nem nyílik.
Itt fognak éjszakázni ? .- Merült fel bennem a kérdés.

- Majd én elalszom a pótágyon Bruna szobájában, biztos nem bánja.
- Ne legyél hülye Neymar.- Hallottam meg Rafa hangját.
- Itt van Carolina is.
- Húgi, shh.- Valamit még mondott neki de azt már nem hallottam.
Benyított.
Megkérdezés nélkül mellém feküdt.
Gyenge voltam.
- Hívd ide Carolinát majd én alszom a nappaliban.- Mondtam.
- Maradj, beszéljük meg.

Rengeteget beszélgettünk..de fél álomban voltunk.
De Neymar utolsó mondatára emlékszem.
- Mindig is téged szerettelek, és még mindig.
Ezek után összekulcsolta az ujjainkat.

Nem gondoltam a holnapra, csak a pillanatnak éltem.



Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész és remélem kapok pár komit is:))
Szavazzatok, ott oldalt, hogy mennyire tetszik a blog:)
Következő rész hamarosan<3
Cserék érdekelnek!
puszi: