Második Fejezet

- Nem gondoltam volna, hogy pont egy kisboltban találkozunk újra.- Mondtam.
Én és Neymar már a kórházban voltunk. Vártuk a doktor nőt, aki ki veszi majd az üveg darabot a lábamból.
- Figyelj.- Neymar megfogta a kezemet, és a szemembe nézett. Elnéztem.
- Sajnálom, hogy itt hagytalak se szó se beszéd nélkül de annyira gyorsan történt minden.
Aláírta apa, és utaztunk is.- Fejezte be, és elengedte a kezem, mert pont akkor érkezett egy ápoló, aki lefertőtlenítette a sebet. A " beavatkozás " előtt.
Ezért nem is tudtam válaszolni.
Miután végeztek a lábammal bekötötték, és utamra bocsátottak.
Minden második lépés fájt.
De tűrtem.
- Hazaviszlek.- Mondta.
- Rendben.

A kapu előtt álltunk, Neymar adott egy hosszú puszit. Mosolyogtam.
Aztán megfordult és elindult.
- Ugye találkozunk még?.- Mentálisan adtam magamnak egy óriási pofont, amiért ezt én kérdeztem meg, s nem ő.
- VB lesz. Sajnos nem lesz sok időm, de az első meccsig lesz egy kevés időm az edzések után.- Mosolygott.
Már a kocsijánál volt.
- Ma edzés után benézek. Régen láttam az apádat is. Szia.- Megsem várta a válaszomat, boldog voltam, hogy ma még újra láthatom.

- Nocsak, nocsak. A szerelem tűze újra felobbant.- Jött ki az öcsém, aki csak 3 évvel volt fiatalabb nálam.
- Fogd be.
- Mi történt a lábaddal?
- Üveg szilánk állt bele. Apa?
- Alszik, szóval csendesen. Anya elment vásárolni mindenféle mezeket majd a meccsre.
- Kérlek ne szólj nekik, hogy itt volt Neymar. Meglepi anyáékat.- Ekkor anya jelent meg.
- Akkor neki is állok főzni és sütni. Milyen jó, hogy találkoztál vele. Úristen mi történt a lábaddal? .- Na már csak ez hiányzott.

Amilyen gyorsan csak tudtam, felmentem a szobába, nagyon meleg volt.
Lehúztam félig a redőnyömet, és bekapcsoltam a ventillátort, és kiterültem az ágyamra.
Aztán álmodoztam. És vissza emlékeztem.
Amikor 13 évesek voltunk Neymarral.
Mindennap találkoztunk és együtt fociztunk. Mindent amit tudok a fociról azt tőle tanultam.
Általában én voltam a kapus.
16 évesen már nem gólosat játszottunk hanem cselezgettünk.
Mikor véletlen elvettem a labdát Tőle, és én vittem előre, hátulról elkapott és nem engedett a kapu közelébe.
Azok voltak a jó idők.
Boldog voltam, aztán egyszercsak elment.
Azóta nem voltak olyan jó barátaim, mindenki csak kiakart facsarni belőlem valami információt a jövőbeli legnagyobb foci ikonról.
Ezért nem barátkoztam annyit.
Az öcsémnek jól jött ez, rengeteg barátja lett.
Pff..szánalmasok.
Kinyílt az ajtó és apa lépett be.
- Szia kislányom! Nem tudod mi ez a nagy sütés, főzés? Anyád és az öcséd se mondja el..
- Rossz emberhez jöttél, mert nem mondom el.- Mosolyogtam.
- Mondta anyád, hogy mi történt a lábaddal. Hogy lehetsz ennyire figyelmetlen? Ugye megfogsz gyógyúlni a VB-ig?.- Persze apának, csak ez fontos. Nem baj azért szeretem.
- Holnapra már el is felejtjük. Csak most még egy kicsit fáj, de nem fog holnap már.
- Rendben.- Megsimogatta az arcom és kiment.- Haha nem járt sikerrel nem húzta ki belőlem.

- Még mindig szeretem. Ahh.- Felemeltem egy párnát és belemondtam.
A párnám az én naplóm, és az én lelkitársam.

Este négy körül elmentem fürdeni, a lábamra nagyon vigyáztam.
Konytba fogtam a hajamat és lementem a földszintre.
Mindenki normálisan volt felöltözve.
- Mostmár áruljátok el, mi lesz. Légyszíves. Bruna nem szokott ilyen csinos lenni, ha nem nagy dologról van szó. - Mindenki elmosolyodott.
- Apa, csak egy nadrág van rajtam és egy felső, meg szempilla spirál.- Mondtam, aztán elgondolkoztam.. A körmömet is megcsináltam, kiszedtem a szemöldökömet és raktam magamra parfümöt is.
Lehet túl sok volt?..
Ott ültünk már lassan egy hosszú órája, amikor csöngettek, azonnal felpattantam, aztán vissza ültem.
- Rob nyisd ki.- Mondtam leplezve az idegességemet.
- Ki az?.- Kérdezte apa.

Nem sokkal később Neymar jött be. Apa szeme felcsillant.
Neymar mindenkinek adott egy puszit.
- Milyen rég nem láttunk.- Mondta apa és gyönyörködött Neymarban, minta egy trófea lenne. Jöttek a sablon kérdések, hogy ki, hogy van.
Leültünk az asztalhoz és ettünk.
Velem szemben Neymar ült.

- Izgatott vagy a Világbajnokság miatt?.- Kérdezte apa.
- Természetesen van bennem izgalom.- Felelte Neymar.
Kábé egy óra múlva én és Neymar felmentünk a szobámba. Hiszen már nem volt ott jó pár éve.
- Hű.. francia ágy. Szép nagy.- Mondta. Erre nem mondtam semmit..mit is mondhatnék?..haha.
Leültünk az íróasztalomhoz és megnéztük a közös képeinket.
Visszarepültünk az időbe.
Végre nem A focista ült mellettem, hanem AZ ember.
Közel ültünk egymáshoz, Neymar ajkai egyre közelebb voltak az enyémekhez..
- Ne haragudj, barátnőm van.- Mondta és elhúzta a fejét. A legrosszabbkor.
Elsőnek elsem hittem, azt hittem ugrat.
Le fehéredtem.
- Menj el.- Nem néztem rá, csak akkor amikor már háttal volt nekem. A könnyeimet tartottam.
Mikor hallottam, hogy elhajt a kocsijával, elsírtam magam.
Remegett a szám és sírtam.
Régen éreztem ezt az érzést.. és akkor is miatta.
Másodszorra esek pofára..de ezt talán jobban fáj, mint az első.
Barátnője van..


Sziasztok!
Köszönöm a KETTŐ komit:)<3
Remélem tetszett ez a rész és elég hosszú lett.
2-3 KOMI A BLOGBAN ÉS ÚJ RÉSZ!!
puszi<3